Hétfő

Hirtelen ősz lett, köd van és elkél rajtam a vastag kabát. A fák levelei hihetetlen színekben pompáznak, még utoljára kiöltöznek, színekkel ringatják álomba a földet. És rám telepszik ez a természetes nyugalom. Jól esik a hűs levegő, belép a tüdőmbe, részemmé válik és ahogy párafelhőként kifújom én is a mindenség részévé válok. Egy nagy város ébredt ma erre a csendes hétfőre, lassabban járnak a buszok is, csendesebb most mindenki és minden. Még nézem kicsit az utcákat és az embereket, majd magamba szállók én is, terveket szövök a télre és imámmal szólítom meg az örök éber angyalaim. Hálás vagyok az ősznek és hálás az időnek, részese vagyok és érzem, hogy ennél jobb nem történhetne velem

Szavak helyett

Időhiány, rohanás, fáradtság és lustaság, ezek miatt nincs mostanában poszt. Hogy a bejegyzések hiányát enyhítsem, képekkel illisztrálom a mindennapokat.