Anita Galamb május 21., 21:44
Itt nem esik, az elmúlt két hónapban két alkalommal volt eső, az sem volt kiadós. Ezért én és a fák, a virágok és a parkok is már nagyon várjuk az esőt. Szeretem az illatát és azt a monoton zúgást ahogy a vízcseppek verik a háztetőket, az autókat és az ablakot.
Most egy felhő sincs az égen, a nagy kékségben csak egy fehér hasú utasszállító úszik és fordul nagy ívben a golfpálya égbeszökő nyárfái felett. Olyan mint egy kis makett, ami mindjárt fennakad a fák hegyén, aztán a képen átrepülő szarka visszaadja a valódi méreteket és távolságokat, minden a helyére kerül. A repülőgép távolban a magasban befejezi a manővert, kedves szarka barátom pedig ügyesen landol az egyik tetőantennán. Minden ház tetején van egy olyan igazi, ágas-bogas antenna. Amit nem csak úgy odatettek a tetőre, hanem nyúrga póznával jó magasra emeltek, ezért a folyton fújó szélben mindig lágyan ringatózik az összes furcsa fém-szerkezet.
Lágyak és melegek a fények, az egyszerű téglafalak vörösen tündökölnek az egyre gyengülő napfényben. A szomszédos golfpályán még egy két ütés hangja szál és közben magasba emelkedik a fehér kis golyó. A lépcsőn szaporán kopog két tűsarok. Hamarosan itt csend lesz.
A város viszon egyre nyüzsgőbbé válik. A pubok asztalain és pultjain italokkal telt poharak sorakoznak majd, a bejáratok elött cigarettafüst száll és hangos kacajok robbanásszerűen csattannak fel a baráti csoportok duruzsoló társaságából. A klubok már várják a tollas fejdíszeket viselő, lenge ruhás lányokat és a kockás ingben feszítő fiúkat. Az utcák és a járdák hepe hupás kövei talán sejtik már, hogy hajnalra hány ottmaradt üvegpohár, elhagyott kendő, kiszoródott apró pénz, telesírt zsebkendő hever szerete szét.
Ez itt az én Londonom, minden apró része él, élet van a vörös téglákban, az antennák a háztetőn szakadatlanul veszik a jeleket, a madarak teliénekelik Muswell Hill-t (ahol lakom), a biciklik egymást érik az utakon, a repülők beszántják az eget, a mókusok fürgén szaladgálnak a parkban fáról-fára. A fiatalok csinosítják magukat az esti partikra én meg a klaviatúrát püfölöm, hogy az alkonyat fényeiben elveszett gondolataimat egy helyre terelhessem. Megállok egy egy pillanatra és elképzelem milyen Magyarországon egy nyári zivatar a benzinkút árnyékában.
Most egy felhő sincs az égen, a nagy kékségben csak egy fehér hasú utasszállító úszik és fordul nagy ívben a golfpálya égbeszökő nyárfái felett. Olyan mint egy kis makett, ami mindjárt fennakad a fák hegyén, aztán a képen átrepülő szarka visszaadja a valódi méreteket és távolságokat, minden a helyére kerül. A repülőgép távolban a magasban befejezi a manővert, kedves szarka barátom pedig ügyesen landol az egyik tetőantennán. Minden ház tetején van egy olyan igazi, ágas-bogas antenna. Amit nem csak úgy odatettek a tetőre, hanem nyúrga póznával jó magasra emeltek, ezért a folyton fújó szélben mindig lágyan ringatózik az összes furcsa fém-szerkezet.
Lágyak és melegek a fények, az egyszerű téglafalak vörösen tündökölnek az egyre gyengülő napfényben. A szomszédos golfpályán még egy két ütés hangja szál és közben magasba emelkedik a fehér kis golyó. A lépcsőn szaporán kopog két tűsarok. Hamarosan itt csend lesz.
A város viszon egyre nyüzsgőbbé válik. A pubok asztalain és pultjain italokkal telt poharak sorakoznak majd, a bejáratok elött cigarettafüst száll és hangos kacajok robbanásszerűen csattannak fel a baráti csoportok duruzsoló társaságából. A klubok már várják a tollas fejdíszeket viselő, lenge ruhás lányokat és a kockás ingben feszítő fiúkat. Az utcák és a járdák hepe hupás kövei talán sejtik már, hogy hajnalra hány ottmaradt üvegpohár, elhagyott kendő, kiszoródott apró pénz, telesírt zsebkendő hever szerete szét.
Ez itt az én Londonom, minden apró része él, élet van a vörös téglákban, az antennák a háztetőn szakadatlanul veszik a jeleket, a madarak teliénekelik Muswell Hill-t (ahol lakom), a biciklik egymást érik az utakon, a repülők beszántják az eget, a mókusok fürgén szaladgálnak a parkban fáról-fára. A fiatalok csinosítják magukat az esti partikra én meg a klaviatúrát püfölöm, hogy az alkonyat fényeiben elveszett gondolataimat egy helyre terelhessem. Megállok egy egy pillanatra és elképzelem milyen Magyarországon egy nyári zivatar a benzinkút árnyékában.
