felhők jönnek, napok mennek

Napok teltek el, rengeteg perc, de közben hol voltam én?
Itt ülök, az ágyban hátradőlve, ölemben a világ, egy laptopba zárva.
Keresek, böngészek, olvasok, okosodom, aztán lájkolok, butulok.
Odakint némaságba burkolóztak a fák, a házak. Alázattal megadják magukat a kegyetlen fellegek záporozó támadásainak. Olyan mint egy tébolyodott színház, most még csend van, az esőfüggöny mögé rejtőzött színészek csendben várják, hogy valaki felvonja előlük a nagy, folyékony függönyt. És amikor ez megtörténik, elindul a színdarab, felreppennek a madarak a bokrok aljából. Előjönnek az emberek és folytatják a játékot. Én szobánk ablakából, mint egy páholyból tekintek ki erre az egész színjátékra.
Még nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy szabad vagyok. Még nem tanultam meg bánni a rengeteg időmmel.
Az első dolog amit ez a nagy szabadság elhozott az életembe, hogy végre magamba néztem és magamat nézem és a legsokkolóbb, hogy végre látom is magam. Valóságosnak.
Ezért a rám szabadult idő egy részét azzal töltöm, hogy magammal foglalatoskodom. Helyesen táplálkozom és ha elmegyek futni ha nem szakad az eső. És várok, várom, hogy hazaérjen a szerelmem.
Mert vele valahogy sokkal szabadabb vagyok. Vele jobb illata van az esőnek, szebbnek látom a felhők szürkeségét és jobb íze van a szabadságnak.

Zöldségek és Bogarak

Nagy utazó vagyok, sok országban és földrészen megfordultam már.

Most talán életem legnagyobb útja előtt állok.

Húsfaló, húsimádó, igazi húsevőként elindulok a vegetáriánussá válás rögös útján.

Ezen utam lépéseit és állomásait jegyzem a Zöldségek és Bogarak című blogban.

csak mer' szép

Ezt a csodálatos videót találtam és szeretném megosztani veletek a nem mindennapi képeket!

lépések

Tegnap találkoztunk az engedélyek ügyintőzéjével.
Szimpatikus volt és segítőkész, pont ahogy azt előre kigondoltam, szóval a hiba nem abban volt, hogy ő nem segített eléggé, hanem az ügymenetben.
Mindig álmodom, mindig programozok, hogy hogyan is alakul majd. Csak ez esetben rossz helyre összpontosítottam. Az ügyintéző személyére és a segítőkészségére koncentráltam és egy percig sem gondoltam arra, hogy akkor is adódhatnak akadályok, ha a legszívélyesebb és legkedvesebb emberrel találjuk magunkat szemben.
Sokszor nagyon jól programozom a jövőt, de néha mellélövök.
Pont így volt tegnap is.
Odamentünk és ott megkaptunk minden információt és elmondták a lehetőségeket, amelyek nem rosszak, csak épp az átfutási idő lesz hosszabb mint ahogy azt mi gondoltuk és szerettük volna. És ez az adrimisztrátor hiába is szeretne segíteni, ebben nem tud, nem tudja befolyásolni sem a rendőrségen az ügymenetet sem a TFL-nél, sem egyéb szervnél, ahol át kell fusson az igénylésünk.
Az első pillanatban amikor szembesültem a ténnyel, hogy az Olimpia ideje alatt nekünk még nem lesz meg az engedélyünk, még nem éreztem semmit.
Pár perccel később amikor elhagytuk az irodát akkor rám tört a csalódottság. És ott állt mellettem Zsolti, akinek az arcán tisztán tükröződött ugyanez az érzés.
Akkor egy gondolat tudott csak megvigasztalni, az, hogy ezer meg ezer lehetőség rejlik még a ZSOAN LTD-ben.
Meg arra gondoltam, ez valami "álruhás áldás", a jó Isten nem akarta, hogy arra az időszakra mi egy vagon pénzért engedélyt váltsunk, mivel az egész Olimpia alatt úgy fog szakadni az eső, ahogy például ma délután szakadt, meg ahogy az elmúlt napokban egyfolytában szakadt.

Talán csak lekéstük és ennyi az egész vagy tényleg van gondviselés és amit most veszteségnek élünk meg, az igazából hasznunkra válik majd.

P13

Mi történt ezzel az évvel, már megint van egy PÉNTEK 13????

Ez a péntek pedig akkor is és azért is szerencsés lesz!
A mi szerencsenapunk, meg persze a tied is, de leginkább a miénk!! Mert mi megyünk az önkormányzathoz engedélyt intézni! Szóval nekünk aztán tényleg szerencsénk lesz.
Ott lesz a világ legkedvesebb, legszívélyesebb és legsegítőkészebb ügyintézője. Aki már az első pillanattól kezdve hihetetlen szimpátiát érez majd irántunk.
Érdeklődő lesz és halva a tervünket lelkes lesz, örömmel tölti el, hogy egy ilyen helyes pár egy ilyen nagyszerű vállalkozást fog működtetni az ő körzetükben. Már alig várja, hogy majd a helyszínen meglátogasson minket és megkóstolhassa a smoothienkat.
Persze mi majd ezért nem számítunk fel neki semmit, de ezt még nem tudja, hisz most csak a papírmunkát végezzük serényen. És ő segít, mert jó napja van és mert egyébként is nagyon rendes és ráadásul mi is nagyon jófejek vagyunk ezért szívesen foglalatoskodik velünk.
Minden kívánságunk teljesül és mindent sikerül majd úgy elintézni, ahogy azt mi szerettük volna.
Ez egy csodás nap!
Szerintem egy lottót is felteszünk, mert ezt a szerencsét ki kell használni! :)

egyhelyben

Ami a legfontosabb küldetés volt utazásunk során, az a smoothie stand elkészítése.
Megépítettük a standot. Kicsit nagy lett, de nem baj, kell az, mert sok smoothie-t akarunk eladni.
A lényeg, hogy a kocsiba befér! :)))

Az egész most egy nagy fényes, fémes csoda. Rozsdamentes tükörlemez a teteje, állati fényes, tényleg mint a tükör. Napos időben csak védőszemüvegben dolgozhatunk.
Az eleje és az oldalai szintén lemez.
Ide szeretnénk valami jó kis grafikát, valamit ami szép és ízléses és felkelti a figyelmet.
Először azt gondoltam valami gyümölcshalom kell rá, rengeteg gyümölcs, rengeteg színnel.
Mára megváltozott a terv. Egyszerű háttérszín, valami pasztell szín és azon egy gyerekrajz, ami magába foglalja mindazt ami a smoothie, színes, finom, ellenállhatatlan, jó és vidám!!

Ma már rajzolgattam  néhány dolgot, de a gond az, hogy már nem vagyok gyerek. Mindig túlbonyolítom.
Igyekeztem lecsendesíteni az elmém és kicsit visszavonulni, gondtalan gyereknek képzeltem el magam.
Na ez nem volt egyszerű, mert közben folyton a business járt a fejemben.
Milyen gyerek az aki az üzleten gondolkodik?

Van néhány elképzelésem, de valahogy egyik sem váltja ki belőlem azt a "na ez az igazi" érzést.

Az olimpia vészesen közeleg én meg még mindig a szobámban kuksolok, a helyett, hogy az utcán árusítanék...
Igaz ma már végre írtam az engedéllyel kapcsolatban az illetékes önkormányzatnak és elhatároztam, hogy elindulok a városba és kiszemelem a pontos helyet, ahol szeretnénk árusítani.
Mert az ügyintézéshez már konkrétumok kellenek.

Sajnos azt érzem belassultam, megakadtam. Tegnap sem csináltam semmit. De nagyon nem!
Keresem a kiutat, valami lustaság elleni szert. Reggel sikerült egy napüdvözletet megcsinálnom, hát elfáradtam.
Nem akarom ezt a napot is elvesztegetni. Segítsen valaki !!!

Közben elkezdtem a fogyókúrát, tegnap vettem egy csomó alapanyagot és megcsináltam a zöld turmixot magamnak. Persze este Zsolti kitalálta, hogy süssek matutkát (tócsni, lepcsánka, röszti...) és naná, ettem belőle, nem is egyet.
Hát most így állok, nagyon sok mindent szeretnék, de valahogy nem haladok a dolgokkal.

Most kellene egy istenes lökés!!! Vagy egy vontatókötél, valaki csatlakoztasson rám egy vontatókötelet!!!!

Ezeket akarom:
1. gyorsan elintézni az engedélyt és árusítani!
2. sokat mozogni,
3. egészségesen táplálkozni
4. leadni a felesleget magamról.

Legyen a neved Oroszlánszívű Richard

Elindultunk az új autónkkal, átszelve Európát, Magyarország felé.
Az első mérföldeket nagyon gyorsan a hátunk mögött hagytuk és hipp-hopp a Csalagútnál találtuk magunkat.

Elképzelésem sem volt, hogy hogyan tudunk majd felparkolni a vagonokba, aztán a legnagyobb meglepetés az volt, hogy ez pofon egyszerű. Könnyen és gyorsan feljutottunk a vonatra, ami nem is sokat időzött, hamar nekilódult és már zakatoltunk is Európa felé.
Helyi idő szerint már elmúlt éjfél mire legurultunk a vonatunkról. Iszonyatos fáradtság fogott el, akkorákat ásítottam, hogy akár egy hegyet be tudtam volna kebelezni egészben. És Zsolti sem volt ezzel másképp. El is fogott az aggodalom, hogy ha már most majd le esik a fejünk a fáradtságtól, akkor mi lesz velünk később, rengeteg kilométert kell még megtennünk... kétségbeejtő volt. Aztán elkezdtük falni azokat a rettegett kilométereket és valahogy vissza tért belénk az élet.
Magunk mögött hagytuk Franciaországot, Belgiumban tehéntrágya szag terjengett ország szerte, aztán Németországban félelmetes ipartelep fogadott minket, óriási füstfelhőt okádó hatalmas kéményekkel. Megdöbbentő volt.

Gyönyörű színekkel köszöntött ránk a hajnal és hihetetlen meredek emelkedők vártak ránk, ami a mi kis lomha teherautónknak igazi kihívás volt. De szépen vette az akadályokat, erős egy kis gép az...

És akkor jött az ötlet, legyen a neve Oroszlánszívű Richárd. Tökéletesen passzol rá a név, Ő egy Peugeot, szóval egy oroszlán, Angliában él, de sokat kalandozik Európában és amúgy meg tök király :)))
Ricsi is és mi is jól vettük az akadályokat, imádtuk az utat, annak ellenére is, hogy hosszú volt, nagyon hosszú.

Mi már csak ilyenek vagyunk, imádunk menni, menni és menni. Talán egyszer lesz egy hely, amit nem csak azért hívunk otthonnak, mert ott alszunk esténként..., addig meg szépen megyünk az utunkon.

hamarosan

Hamarosan írok, írok, írok!!!
És hogy miről? Itt egy kis ízelítő:
Van neve az autónknak, amivel átszeltük Európát, szóval utaztunk, kalandoztunk!
Magyarországon jártunk, érdekes dolgok történtek, dolgoztunk, aztán meg pihentünk és élveztük a forróságot.
Most meg újra itt vagyunk Angliában, ahol már az ország küszöbén mint egy váratlan hideg zuhany fogadott a welcome rain....
És még itt is történtek érdekes dolgok, amit néha nehezen ért meg az ember fia-lánya.
De sebaj, jó kedvem töretlen.
Ráadásul ma meghívott minket vacsorára az otthonába az itteni legjobb barátom!
Szóval minden jó!
És ha már itt vagyok, egy kis napit aktuális:
Már csak azt kellene kitalálnom, hogy mit vegyek fel az esti vacsorához. Mondhatnám nincs egy göncöm sem, de ez nem igaz. Rengeteg göncöm van és persze mindet kihíztam.
Kövér vagyok és ez most nem csak afféle női hisztéria, ez itt a valóság, ez tény. Nagy lány lettem, hatalmas. A mérleg és a centiméter szalag is igazolhatja ezt az állításomat.
Ezért mától fogyókúrázom. Milyen nagyszerű, hogy pont a vacsorát egy portugál család otthonában költöm el, ahol a háziasszony egy díjnyertes szakácsnő... well done
No mindegy, attól még az egész nap itt van nekem, amit éppen úgy alakíthatok, ahogy azt a fogyókúra és mozgásdiéta megkívánja. Jaj csak én ne kívánjak meg valamit.
Saját magam kreáltam a diéta programomat, amit egy kicsit a vállalkozásunkhoz igazítok. Talán még sikersztori is születhet belőle.

Smoothie-val fogyás. Az egész alapja az egészség! Mert a smoothie jó. Ez csak gyümölcs, semmi más. Nincs benne méreg és adalék és édesítő vagy cukor. Természetes. Kiváló antioxidáns, feltölti a szervezetet nyomelemekkel, rostokkal, vitaminokkal. Ezt fogom kombinálni zöldségekkel. Az ötletet Victoria Boutenko-tól kaptam. Ő a zöld smoothie-k édesanyja. Az ő tudásából merítkezve fogom összeállítani a nekem szükséges táplálékot ezt megspékelem az edzésekkel. Az egészet dokumentálom majd, így lesz egy saját smoothie story-m.