Magamról

Saját fotó
I'm Anita from Hungary, I live in London and I try to enjoy every single minutes of my life. I love traveling,cooking and baking and one of the most important thing is the heaalth in my life. I have a small business, I make healthy sweets, my cakes are gluten and lactose free and I make them with love and passion as I do everything in my life. The life is gooooood!!!

2011. szeptember 14., szerda

Következtetés

Zajlik az életem, ez az egyik oka annak, hogy mostanában elmaradtak a bejegyzések a blogban.

De nem csak az én életem zajlik, hanem a körülöttem élőké is.
Nagy események történtek a kollégáimmal is.
Spanyol barátnőm elhagyta az éttermet, míg kedvenc brit-török kollégám, a még éppen csak a felnőttévállás küszöbén toporgó Ramazan életébe pedig, beköszöntött a szerelem.
De még milyen??!! Az hogy nemzetközi, nem kérdés: egy Angliában született török fiú és egy albán lány kapcsolatáról van szó. Ami telis tele van heves érzelmekkel.
Én a parkban a fűre terített, kockás plédemen feküdtem és olvastam az Indiáról szóló könyvemet, amikor felpillantottam és a szemközti padon megláttam az orrát lógató ifjú titánt, avagy Ramazant.
Integettem neki és mintha csak erre a jelre várt volna, felpattant és szinte futott hozzám. Letelepedett a plédem sarkára. Szemében fájdalom, elhaló hangon kezdte mondani, hogy csak három mondatot váltottak és a lány elrohant. De ekkor már vállamra ejtette fejét, sírás helyett csak megölelt én szelíden simogattam a feje búbját, míg másik karommal szinte az ölemben tartottam a most elesett vitézt.
Halkan és lassan beszéltem, adj neki időt, majd megbocsájt, majd megbeszélitek, visszajön ha szeret cseppet se félj.
Nem nem - válaszolta rekedtes hangon - én nem tudok már bízni benne többé.
Szóval így állunk.
Szótlanul pihegett még az anyai oltalmat nyújtó karjaimban, majd néhány perc múlva felálltunk és visszasétáltunk az étterembe.
Persze mindenki szeretne enyhíteni a másik fájdalmán. Ezért ha mást nem is, de a jól bevált túlélési technikát igyekszik megosztani a szerelmi bánatban szenvedővel.
Így tett Saiful is. Talán neki még sosem volt ilyen, ezért a barátja példáján okulva tett szert igen hasznos túlélő módszerére és gyorsan meg is osztotta Ramazannal:
Három napig ne egyél semmit, csak dohányozz nagyon sokat! - javasolta Saiful.
Értetlenül néztem rá, Saiful, ez miért lenne jó??
Azt felelte: Nem tudom, hogyan, de ez volt a barátommal is, ő mondta:
3 napig semmit sem ettem csak egyfolytában cigiztem és aztán jobb lett.....