álmodnék veled

Sokszor írtam már, hogy igazi álmodozó vagyok. Álmodom amikor alszom és álmodom amikor ébren vagyok. Három párhuzamos életem van, minden éjjel amikor elalszom vagy legyen szó délutáni pihenésről színes álmokat látok. Néha érthetetlen és kibogozhatatlan történetek és érdekes szereplők tűnnek fel a mozivásznamon, de legtöbbször csak az életem megszokott szereplői.
Az elmúlt fél évben nagyon sokszor álmodtam az édesanyámmal, 8 éve halt meg. Az álmaimban mégis folyton velem van, sokszor nem is beszélek vele, csak amíg valami furcsaság történik velem az álomban, ő ott van egy másik szobában, ott van a házunkban, teszi a dolgát, ahogy azt szokta, vagy csak pihen, tévét néz, olvas... egyszerűen csak jelen van.
Aztán itt van a valóságnak nevezett életem, az ébren töltött idő, reggel felébredek, Zsoltival élek Londonban, dolgozunk, vásárolunk, főzünk, sétálni megyünk, posztolok a facebookon és posztolok itt a blogban, vacsorázunk, zuhanyzunk, inget vasalok és beszélgetünk, nagyokat szerelmeskedünk, terveket szövünk és persze álmodozunk. Hol együtt hol magunkban, és szépen beoson ebbe a valódinak nevezett világunkba az álmaink szőtte, elképzelt jövő, egy teljesen más világ. És mi boldogan hagyjuk hogy kicsit elrugaszkodjunk ettől a valóságtól, hogy egy cseppet ebben az álmokból szőtt világban élhessünk, hogy ezek az álmainkban elért célok tervezzék meg a valódi életünk útjait. Álmomban kirándulni megyünk vagy csak kiülünk a házunk teraszára, magamhoz ölelem a még meg nem született gyermekemet, vendégül látom a családunkat és a barátainkat, egészségesek és boldogok vagyunk, harmóniában élünk és semmi okunk a jövőnk miatt aggódni.
Elalvás előtt mindig izgatott vagyok, mert nagyon várom már az újabb álmokat. És szintén elalvás előtt szoktam agykontroll-ozni, lemegyek a laborba, arra a mágikus helyre, ahol sebeket lehet beforrasztani, ahol minden fájdalomra van gyógyír és ahol az én bölcs tanácsadóim mindig örömmel várnak rám.

Tegnap este valami merészet találtam ki, meghívtam anyut a laborba. Vettem neki egy szép ruhát, azt viselte és bort is bontottam, hogy koccinthassunk.
Beszélgettünk, kérdeztem és válaszolt. Mosolygott, úgy vélem örült a találkozásnak. Én is nagyon örültem, megkértem, hogy segítsen nekem az öngyógyításban, máskor mindig a női tanácsadómmal dolgozom. Tegnap anyuval voltam, de elaludtam a kezei között. Álomba zuhantam, de ő most nem volt az álmaimban.
Azóta még nem mentem vissza a laboromba.
De ma egész nap a találkozásunk hatása alatt álltam. Egész nap befelé forduló voltam, csak anyura tudtam gondolni. Megemlítettem a történteket a testvéremnek, aki cseppet sem mutat semmi spirituális érdeklődést. Furcsán néz amikor ilyenekről beszélek, de legalább nem hisz bolondnak, elfogadja mindazt amiben hiszek, annak ellenére, hogy számára ezek a dolgok az ég világon semmit, de semmit nem jelentenek. De ott van a belém vetett hite, amit számomra mindennél többet jelent.
Miközben meséltem neki a kis kalandomat, megszólalt kis Réka:
-Mi ez, Anita álommeséi?
Igen, ezek az én álommeséim, egy nagy színes mesekönyv van a fejemben, angyali történetekkel. Egy időtlen mese az egész, nincs benne múlt és nincs benne jövő, nem halunk meg és nem támadunk fel, csak vagyunk és jól vagyunk és mindenki ott van abban a mesében, abban a színes álomban.