egy bukfenc más semmi

Sok sok évvel ezelőtt, amikor még a szülői házban éltem és a testvéremmel osztoztunk egy szobán, elég sűrűn kompromisszumot kellett kötnünk.
Pont úgy mint a mostani életemben, csak ez már nem a szülői ház, és a kötelék köztem és a szobatársam között már-már családi, mégis más a felállás.

Ez a szoba sokkal kisebb mint a gyerekszobánk volt. Jól be kell osztani a helyet, mert az nincs. Először kellemes volt, még tán tágasnak is éreztük és ami egy nagyon fontos szempont, otthonos és barátságos volt.
Aztán egyre kisebb lett a hely, pedig sokkal több holmink nincs. Na jó, persze az ember gyűjtöget az élete során. És ugye az, hogy egy pirinyó szoba az otthonunk és nincs egyéb helyiség ahol ezt vagy azt tárolhatnánk, ez elég nagy hátrány.
Tegnap leterítettem a jógamatracom és jógáztam. Az elmúlt időben napüdvözletnél többet nem csináltam. De tegnap aztán belevágtam a lecsóba. Bizony egy egy ászana összekötésekor ki kellett billenjek az alaphelyzetből, hogy egyet előre lépjek, vagy pár fokot forduljak, hogy elférjenek a kinyújtott kezeim, vagy a lábam vagy éppen amim.
Végül is ez csak egy apró kellemetlenség volt, ezt az áldozatot igazán érdemes a joga kedvéért meghozni.
Aztán ma meg elpakolásztam a holminkat, és mostam egy adag ruhát. A szárítás külön logisztikai feladat, mert a szárítót nem szeretem kinyitni, rengeteg helyet foglal, ha kinyitom akkor bizony a szekrény zárva marad, mert oda már nem férek és teljesen lekorlátozza a mozgásunkat. Ezért a polcszélre erősített rúdon lógnak a tiszta ruhák.
Eszembe jutott, hogy otthon, a gyerekszobánkban is volt zsúfoltság bőven, de ilyen pici helyen sosem éltem.
Egyszer a nővérem megkérdezte, hogy bánnám, ha még egy varrógépet hozna a szobánkba. Én azt mondtam neki, hogy bármit hozhat, egy feltételem van, annyi hely maradjon, hogy egy bukfencet tudjak vetni.

Most kipróbáltam, hogy kijön-e a bukfenc ebben a szobában..
Hát, csalással kijön! De ki bukfencezik kanyarban????