Szimpatikus volt és segítőkész, pont ahogy azt előre kigondoltam, szóval a hiba nem abban volt, hogy ő nem segített eléggé, hanem az ügymenetben.
Mindig álmodom, mindig programozok, hogy hogyan is alakul majd. Csak ez esetben rossz helyre összpontosítottam. Az ügyintéző személyére és a segítőkészségére koncentráltam és egy percig sem gondoltam arra, hogy akkor is adódhatnak akadályok, ha a legszívélyesebb és legkedvesebb emberrel találjuk magunkat szemben.
Sokszor nagyon jól programozom a jövőt, de néha mellélövök.
Pont így volt tegnap is.
Odamentünk és ott megkaptunk minden információt és elmondták a lehetőségeket, amelyek nem rosszak, csak épp az átfutási idő lesz hosszabb mint ahogy azt mi gondoltuk és szerettük volna. És ez az adrimisztrátor hiába is szeretne segíteni, ebben nem tud, nem tudja befolyásolni sem a rendőrségen az ügymenetet sem a TFL-nél, sem egyéb szervnél, ahol át kell fusson az igénylésünk.
Az első pillanatban amikor szembesültem a ténnyel, hogy az Olimpia ideje alatt nekünk még nem lesz meg az engedélyünk, még nem éreztem semmit.
Pár perccel később amikor elhagytuk az irodát akkor rám tört a csalódottság. És ott állt mellettem Zsolti, akinek az arcán tisztán tükröződött ugyanez az érzés.
Akkor egy gondolat tudott csak megvigasztalni, az, hogy ezer meg ezer lehetőség rejlik még a ZSOAN LTD-ben.
Meg arra gondoltam, ez valami "álruhás áldás", a jó Isten nem akarta, hogy arra az időszakra mi egy vagon pénzért engedélyt váltsunk, mivel az egész Olimpia alatt úgy fog szakadni az eső, ahogy például ma délután szakadt, meg ahogy az elmúlt napokban egyfolytában szakadt.
Talán csak lekéstük és ennyi az egész vagy tényleg van gondviselés és amit most veszteségnek élünk meg, az igazából hasznunkra válik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése