Legyen a neved Oroszlánszívű Richard

Elindultunk az új autónkkal, átszelve Európát, Magyarország felé.
Az első mérföldeket nagyon gyorsan a hátunk mögött hagytuk és hipp-hopp a Csalagútnál találtuk magunkat.

Elképzelésem sem volt, hogy hogyan tudunk majd felparkolni a vagonokba, aztán a legnagyobb meglepetés az volt, hogy ez pofon egyszerű. Könnyen és gyorsan feljutottunk a vonatra, ami nem is sokat időzött, hamar nekilódult és már zakatoltunk is Európa felé.
Helyi idő szerint már elmúlt éjfél mire legurultunk a vonatunkról. Iszonyatos fáradtság fogott el, akkorákat ásítottam, hogy akár egy hegyet be tudtam volna kebelezni egészben. És Zsolti sem volt ezzel másképp. El is fogott az aggodalom, hogy ha már most majd le esik a fejünk a fáradtságtól, akkor mi lesz velünk később, rengeteg kilométert kell még megtennünk... kétségbeejtő volt. Aztán elkezdtük falni azokat a rettegett kilométereket és valahogy vissza tért belénk az élet.
Magunk mögött hagytuk Franciaországot, Belgiumban tehéntrágya szag terjengett ország szerte, aztán Németországban félelmetes ipartelep fogadott minket, óriási füstfelhőt okádó hatalmas kéményekkel. Megdöbbentő volt.

Gyönyörű színekkel köszöntött ránk a hajnal és hihetetlen meredek emelkedők vártak ránk, ami a mi kis lomha teherautónknak igazi kihívás volt. De szépen vette az akadályokat, erős egy kis gép az...

És akkor jött az ötlet, legyen a neve Oroszlánszívű Richárd. Tökéletesen passzol rá a név, Ő egy Peugeot, szóval egy oroszlán, Angliában él, de sokat kalandozik Európában és amúgy meg tök király :)))
Ricsi is és mi is jól vettük az akadályokat, imádtuk az utat, annak ellenére is, hogy hosszú volt, nagyon hosszú.

Mi már csak ilyenek vagyunk, imádunk menni, menni és menni. Talán egyszer lesz egy hely, amit nem csak azért hívunk otthonnak, mert ott alszunk esténként..., addig meg szépen megyünk az utunkon.