Hogy hogyan értjük ez?
Na nem arra gondolunk, hogy jaj felébredtem, de most mit kezdjek a ráérő időmmel.
Hanem arról, hogy a mostani munkánk nem elégít ki bennünket. Rengeteg munka és fix bér. És mindig többet és többet kell csinálni és a bér ugyanannyi. Telis-teli van a rendszer igazságtalanságokkal. Nem érzi az ember a megbecsülést. Így nem olyan jó dolgozni.
Régóta álmodozunk arról, hogy valami saját vállalkozást csináljunk. Mindig felbukkan valami ötlet, amin kicsit belelkesedünk, eljátszunk a gondolattal, hogy hogy is lenne, mint is lenne. Aztán reggel felébredünk az ébresztő fájdalmas zajára és elindulunk a munkába.
Pedig tényleg bele kellene vágni. Valamibe.
De mit kezdjünk magunkkal?
Mibe vágjuk azt a fejszét.
Mert ugye addig nem ugrál az ember amíg nem tud valamit ami biztosnak látszik. Csak úgy nem hadonászunk a levegőbe azzal a fejszével, az túl sok veszélyt rejt magában.
Mi lesz, ha mellétalálunk, de úgy nagyon. Akkor miből fogunk megélni.
Nincs még megfelelő tartalékunk...
és jönnek a további ellenérvek.
Az idő meg csak múlik. Mi meg építjük a jövőt a cégnek, aki kegyesen átutalja azt a fix bért...
Pedig tényleg vágyunk a kihívásra. És nem riaszt el a kemény munka, olyan szívesen elfáradnék, úgy Isten-igazán, ha tudnám, hogy igen, ezt valóban magamért teszem, ebben a folyamatban én nem csak egy apró kis tényező vagyok, hanem az a folyamat értem van. Ez az én malmom és ezt a vizet magamnak hajtom.
Be szép is lenne!
Csak már tudnám, hogy mit, merre, hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése