13

Túl vagyok a péntek 13.-án.
Olyan lelkesen indultam neki a napnak, először még azt sem tudtam, hogy péntek 13.-a van.
Aztán a facebook, az okos, a mindent tudó segített rádöbbennem erre a számomra lényegtelen információra.
És kihasználva a face adta lehetőségeket el is hintettem, hogy ugyan már ez csak nézőpont kérdése, szerintem ez egy tök szerencsés nap!
AHA!
Eddig nem voltam babonás, de ez után tényleg óvatos leszek az ilyen baljós napokon!
Komolyan mondom, ez most teljesen megrendített.
Minden ellenem dolgozott. Elvesztek az adataim és fényképeim és telefonszámaim. És amikor elindultam a parkba akkor jött egy nagy felhő. Ami nem nagyon tágított a fejem felől. De azért én sem tágítottam a terveim mellől és mégiscsak kimentem a parkba. Ahol dideregve jógáztam egy kicsit, majd szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom használni a számítógépet az íráshoz, azzal még egy jó kis időt elbíbelődtem, majd szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom használni a netet sem. És még egy kicsit bíbelődtem!
Majd amikor már rettenetesen fáztam, akkor azzal szembesültem, hogy baromi késésben vagyok, mert egy buliba is hivatalos vagyok.
Rohanás, futás, szaladás, kapkodás..
A kapkodásnak persze sosincs jó vége.
Az ember tör-zúz, ügyetlen, kétbalkezes és figyelmetlen. Én meg ember vagyok.
Aztán elment a busz az orrom előtt és akkor már nem is érdekelt, hogy mi jön ezután.
Szerencsére sok dolog már nem történt.
Egy törött teáskanna és a parkettára kiömlő másfél liter víz..
De legalább én épségben megúsztam. Ez is valami.
Szita-szita péntek nem lett, de itt vagyok, így aztán van esély, hogy születnek még jó bejegyzések, valamikor, egy másik napon!