pécsi lány

Van egy csodálatos barátom (vagyis az igazság az, hogy az összes barátom csodálatos!!), de most csak az egyikükről szeretnék írni.
Ez a barátság különleges.
Személyesen csak egyszer találkoztunk, egy szép hetet töltöttünk együtt Izraelben. A véletlen, vagy talán a sors hozta úgy, hogy közös szállodai szobába kerültünk.
Már az első pillanatban volt valami lenyűgöző ebben a lányban. Olyan magabiztos és életerős volt. Pedig épp a szerelem kínozta. De ettől ő még az volt aki mindig is szokott lenni. Egy hihetetlenül csinos és értelmes, kedves és őszinte, mosolygós lány.
Szerettem vele lakni. Sokat beszélgettünk és nevettünk.
Ez öt éve volt. Az út után többé nem találkoztunk, de rendszeresen levelezünk és egy-egy szerelmi vészhelyzet esetén még a telefont is megragadjuk, hogy megbeszéljük az eseményeket.
Olyan jó hogy van nekem.
Mindig van egy jó gondolata, egy építő tanácsa és mindig bíztat.

De most ez a ragyogó teremtés, nagyon magányos és nagyon szomorú.
Ezért ez úton kérem az én drága Angyalkáimat, hogy repüljenek el Pécsre és suhogtassák meg a szárnyaikat az én barátom feje felett, védelmezzék Őt és legyenek mellette, mert én nem tudok ott lenni.

Ez úton kérek bocsánatot minden blog-olvasótól, hogy itt kezdek el személyeskedni, de remélem megbocsájtjátok, hogy most egyedül csak annak a pécsi lánynak írok.

Drága Barátnőm!
Remélem mielőbb visszatér az a hihetetlen élet-energiád és élet-szereteted.
Nagyon szeretlek és bármilyen rohanós is az életem, szólj ha kellek! :o)

 @nita