Kora reggeli telefoncsörgésre ébredtem. Mind ez semmi, nem elég, hogy felébredtem rá, felveszem és minden nyugalmam felveri az életem történetének egyik legfurcsább szereplője.
Ki ő?
Egyáltalán nem is tudom, hogy merjek-e írni róla. Úgy igazán, udvariasságot és tapintatot félre téve, csak őszintén, szívből.
És hogyan mondjam el, hogy lehetne ezt a jelenséget szavakba foglalni?
Nehéz ügy.
Ez az ember próbára tesz. Minden téren. Az idegrendszeremet, a türelmemet, a fizikai teljesítőképességemet, mindenemet.
Ugye nem nehéz kitalálni, ő a főnököm.
Egyetlen fegyverem van. És az is csak önvédelmi.
Eldöntöttem, hogy megkeresem benne a szerethető embert.
Mindig is imádtam a kihívásokat. Ez elég nagy feladat.
És ha körülöttem feszültség van és káosz, akkor bennem kell nyugalomnak és rendnek lenni.
A ma reggeli hívás is csak hasznomra volt: türelemre oktat és sokkal korábban ébredtem a tervezettnél, így még arra is jutott idő, hogy írjak egy anitaságot.
A kialvatlanság? Ugyan az nem ügy, ez is csak az edzés része. :)))
Most csak azt kellene még feltalálni, hogy az esős, szürke napom, hogy lássam egy gyönyörű, napsütéses tavaszi napnak?
Talán, ha kilépek az ajtón és megérzem a friss eső illatot, és látom a kis krókuszokat bimbózni a parkban, akik már szomjazták az esőt, és a teraszunkra egy vendég sem akar majd kiülni, legalább ott rend lesz.... :)))
WOW, mennyi jó dolog van itt!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése