álmok, kávé, ébredés

Lassan ködbe vesznek a színes képek, szétrebbennek a furcsa álmok és helyettük gondolatok ébrednek fejemben. Vánszorognak a percek ahogy egyre tisztább a tudatom és egyre határozottabban érzem, hogy van két lábam.

Ha akarom akkor fickándoznak a lábujjaim, így ni, már mozognak is a paplan alatt. Lassan felhúzom a térdem és közben érzem, hogy a pocakom is megmozdul, szóval van pocakom és derekam és felette a még lomha ütemben mozgó mellkas, hallom a kiáramló levegőt, 

szuszogok,

közben még egy egy kép az álmomból visszaszökik szemem elé,

de már nincs esély a folytatásra,

itt a vége, fuss el véle, érzem, hogy ébren vagyok, 

kiszáradt a szám, azonnal innom kell, hát kinyitom szemeimet.

Szinte bánt ez a ragyogó fény, de akarom, kell, szeretem.

Micsoda fény! 

Lassan kortyolom vizemet, közben tudom, hogy még vissza fogom vetni magam a puha párnámra. Nekem még lustiznom kell, csak még egy kicsit.

Friss illatú ágyneműm könnyen ölel át, lágysága finoman marasztal. Egy mackó vagyok, ki téli álmából ébredt, úgy adom meg magam én is lomhán és álmosan a vissza utasíthatatlanúl hívogató tavasznak.

Először csak megtámasztom a hátam az ágy szélének, álmatag arccal és borzos hajjal üldögélek csendben, miközben halk nyikorgással nyílik a szoba ajtaja.

Öröm fog el, hogy Te lépsz be a reggelembe.

Milyen megnyugtató belenézni ezekbe a kedves, ragyogó szemekbe és milyen fenséges érzés, hogy ágyba jön a tejeskávé.
Nem mindennapi helyzetben vagyok, ez tény.

Szoktam is mondani, szerencsés ember vagyok.

És tényleg!!!

Arra ébredek minden reggel, hogy mozog kezem, lábam.

Puha finom az ágyunk.

Barátságos, napfényes a szobánk.

Valaki szeretettel tekint rám.

Ágyban kávézhatok.

És kit tudja mi jön még ez után a nagyszerű kezdet után...

Tervezünk együtt, én és Zsoltikám.

Két álmodozó.

Két szabad lélek, akik mindent szeretnének, de akkor is jól érzik magukat, ha a minden helyett a semmi jut.

Lassan kiürülnek a csészék és már kényelmetlen az ágy támlájának dőlni, menni kell.
Jógázunk, a szokásos napüdvözlettel indítjuk a reggelt. Együtt sóhajtunk, ahogy lassan nyúlik a még rugalmatlan test.
Érzem a sejtjeim ébredését, az energia lassan megmozdul bennem.

Élvezem ezeket a közös rituálékat, a közös kávét, a közös jógát, a közös életet.

Már évek óta itt vagyunk egymásnak, de még sosem voltunk ennyire egymásé és mégis ennyire szabadok.

Ismerem és már ismer. Megtanulta, hogy ki vagyok. Tudom, nem volt neki könnyű.
De akar és én is akarom. Szeret és én is szeretem. Ismer és én is ismerem.

Én csak most ébredtem.

És mellette ébredtem.

És úgy ébredtem, hogy boldog vagyok.

És arra ébredtem, hogy minden jól van.

Felébredtem és egy ragyogó nap kínál virágzó tavaszt.