Fekete zsákokat vonszolok.
Szemét van bennük és nehezek,
dübörög a talpam alatt a fém lépcső,
na még egy emelet és végre lent leszek és elhajíthatom a terhet.
A lépcsőház fala vakolatlan tégla,
a vaskorláton látszik a ragadós fekete piszok,
minden lépcsőfordulóban egy csótány csapda, vagy patkány riasztó.
Itt dolgozom, ebben a ronda épületben.
Persze amit a vendégek látnak belőle az más. Ez itt az üzemi terület.
Szellőzetlen, levegőtlen, mocskos és szagos.
Szemét szag van, meleg szemét szag.
És megtalált egy érzés,
igen,
érzem jól,
INDIA!!
Itt India szag van.
Megállok az utolsó lépcsőfokon, becsukom a szemem és mélyet szippantok ebből az otthonosan ismerős szagból.
Többé már nem büdös, többé már nem idegen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése