Három éve végeztem el az agykontroll tanfolyamot és természetesen azóta megváltozott az életem. Már a tanfolyam előtt is közel állt hozzám mindaz, ami az agykontroll lényege, de a rendszeres relaxáció csak ez után vált életem részévé.
Most úgy döntöttem itt az ideje, hogy felfrissítsem a tudást, ezért ma ellátogattam egy tanfolyamra, ahol az újoncok kételkedve, sőt néha kétségbe esve ízlelgették a meditáció állapotát és próbálták elsajátítani az oda vezető technikákat.
Az egyik relaxáció után végiggondoltam, hogy hogy is állok én ezzel az egésszel.
Általában a nap végén szoktam meditálni. De mi is az a meditáció valójában? Mert reggel amikor felpattantam a biciklimre és az ősz csodás színei közt tekertem, gyönyörködve a fényekben, igaz figyeltem a forgalomra és a külvilágra, de mégis igazán meditatív volt a tekerésem. Nem kalandoztak a gondolataim és kellemes nyugalom lett úrrá rajtam és bár combizmaim dolgoztak ugyan, de lefogadom, hogy az arcizmaim többsége laza volt, leszámítva azokat az izmocskákat, melyek azt a "hülye" vigyort csinálják az arcomra. :))
Magamban voltam és csak magammal voltam, az elmém elcsendesedett és valóban ott voltam a pillanatokban.. Ezt az állapotot, hiába volt meditatív, semmi esetre sem hívhatjuk meditációnak. Hisz aktív testmozgást végeztem és gyalogosoknak csilingeltem, hogy hej el az utamból aranyoskáim, de mégis valami hasonló állapot volt. Azt hiszem én ma feltaláltam valami újat (amire joggal gondolhatod, persze a spanyolviaszt, hisz sokan lazítunk testmozgás közben). De ezt akkor is kategorizálni akarom és magamnak akarom! Majd az álomkontroll technika segítségével kiálmodok egy frappáns elnevezést a találmányomnak.
De mi van a jó öreg, klasszikus értelembe vett meditációval? Szerencsés ember vagyok, ezt nem győzöm hangsúlyozni, hisz ez az egyik programozó mondatom (nem agykontrollosoknak szívesen elmondom majd, hogy mit takar ez a sok furaság, mint például: álomkontroll, programozó mondat..).
Igen, szerencsés ember vagyok, hisz nagyon jól állok a meditációval.
A meditáció számomra egy megnyugtató, finom, puha jó érzet, az a mentális tér, ahová elvonulhat a folyton hajszolt elmém, hogy kettesben lehessen a csendemmel. Egy olyan titkos randevú, ami mindennél jobban inspirál és ahonnan egészségesebben, teljesebben térhetek vissza a kesze-kusza mindennapjaimba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése