Az én Barakám

BARAKA, mint mindig, most is a csendességet, a békémet, egy tiszta lélegzetet, a nyugalmat jelenti számomra. 
Régóta barátkozom a gondolattal, hogy valami újba kezdjek.
Több esemény is arra sarkalt a közelmúltban, hogy ebből a gondolatból tervek és elhatározás szülessen.
És mint mondani szoktam:

Ügyelj gondolataidra, mert amit gondolsz azt megteremtetted! 

Nem olyan rég ez valóban megtörtént: a döntésem megszületett.
Amikor valami újba kezdünk, szükségszerűen az addigi életszakaszunk lezáródik.
Hamarosan búcsút intek a Barakának. Vagyis a barakás irodai munkámnak és a miskolci életemnek.
Közel öt évet töltöttem Miskolcon, a Baraka irodájában. Minden percét élveztem, mindenre ami itt történt velem a legnagyobb szeretettel tudok emlékezni.
Életem egyik legszebb időszaka volt. Ebben az öt évben igazán szabadnak érezhettem magam.
Sajnos az utóbbi időkben ez megváltozott, az eddig érzett szabadság helyett ma már azt érzem Miskolc gúsba köt és elszigetel engem. A csend nyomaszt. Másra, nagyobb térre, új impulzusokra van szükségem és a nyugalmam is elcserélném egy kis kihívásért, izgalomért.
Van egy "hála ládám", fentről a harmadik fiókomban tartom az irodában. Igazából ez nem egy ládikó, egy vaskos borítékról van szó, amiben papírfecnik sorakoznak. Mindegyiken pár sor, olyan eseményekkor írtam ezeket a cetliket, amikor úgy éreztem köszönettel tartozom valamiért.
Most úgy gondolom az elmúlt időszakért, az én Barakámért mérhetetlen hálával tartozom. Ezért most itt, ez úton szeretném megírni a hálacédulámat:

Köszönöm a barakás szép napokat, 

 azt a sok jót amit kaptam, megélhettem!

Hálás vagyok, hogy az életem gazdagságát egy ilyen kinccsel gyarapította a sors!