Tulajdonképpen nem is akarok én most nagyon az agykontrollról írni, csak a tegnapi záró meditáció élményéről. Mert ez egy meghatározó, nagy élmény volt számomra.
Ezt a meditációt már egyszer megcsináltam, amikor első alkalommal végeztem a tanfolyamot. Akkor dr. Domján László tolmácsolásában ismerkedhettem meg a híres Silva módszerrel és a meditálás jótékony hatásaival és szépségével. Ő igazán nagyszerű előadó, élveztem a tanfolyamot vele és nagyon jó tanárnak tartottam, mert mindent nagyon alaposan elmagyarázott. Így ezt az utolsó meditációt is. Olyannyira elmondta a meditáció lényegét előre, hogy amikor az világossá vált a számomra, az én okos bal agyféltekém egyből belekotyogott a dolgoba és okosan megtervezte előre, hogy hol és hogyan csaljak majd a meditációban, hogy az igazán hasznomra legyen. És én ott csaltam.

És én csak csináltam.
Olyan élményben volt részem, amit ritkán adatik meg az ember lányának. A tiszta szeretet megélése, a tökéletes elfogadás megtapasztalása miközben azt éreztem, hogy a lelkemre hosszú évekkel ezelőtt ráégett fájdalmak korma, most szakadozik fel. Szép lassan felsikáltuk az összes lerakódást. A meditáció végére egy teljes lelki tisztulás ment bennem végbe. Ami annyira felemelő érzés volt.
A súlyos terhek ledobása, a tiszta ragyogás hatalmas örömmel jár. Ezzel együtt viszont a kábultság érzete is megjelent. Mint a nagy műtétek után a betegeknél. Amikor megszabadulnak végre a betegségüktől, de még az altatás hatása alatt vannak. Még lábadozni kell. Nem tudsz egyből fitten, egészségesen felpattanni a műtőasztalról.
És még ma sem vagyok teljesen jól, tudom, ezt még ki kell feküdni.
De érzem, hogy napról napra egyre jobban és jobban vagyok!
Erre a meditációra életem végéig emlékezni fogok, megváltoztatott, jobbá tett engem és jobbá tette a világomat, ...egyre jobbá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése