Hétfő

Hirtelen ősz lett, köd van és elkél rajtam a vastag kabát. A fák levelei hihetetlen színekben pompáznak, még utoljára kiöltöznek, színekkel ringatják álomba a földet. És rám telepszik ez a természetes nyugalom. Jól esik a hűs levegő, belép a tüdőmbe, részemmé válik és ahogy párafelhőként kifújom én is a mindenség részévé válok. Egy nagy város ébredt ma erre a csendes hétfőre, lassabban járnak a buszok is, csendesebb most mindenki és minden. Még nézem kicsit az utcákat és az embereket, majd magamba szállók én is, terveket szövök a télre és imámmal szólítom meg az örök éber angyalaim. Hálás vagyok az ősznek és hálás az időnek, részese vagyok és érzem, hogy ennél jobb nem történhetne velem