egy nap London

nehezen nyílnak szemhéjaim

úgy hiszem Londonban rabul ejtett az ágy

nem bírok felkelni

küzdelmes ébredést követ isteni kávé

a hozzáértők biztos felszisszennek e mondat láttán

de állítom, hogy a Kenco instant mennyei

sok tejjel természetesen

a lényeg, hogy mindig legyen rend

beágyazok, elrendezem a párnákat

hagyom, hogy a friss levegő beszökjön az ablakon

ma megyek először a jövendőbeli munkahelyemre

igazán süthetne a nap

helyette esik
ezt itt kérem Anglia

izgulok

de csak kicsit

Bounds Green állomás - Piccadilly line

bénázás az oysterrel, pedig én csak egy feltöltést akarok

szemét gép variál

vegye el a kártyát, tegye oda a kártyát...

fekete srác ül velem szemben a metrón, néz
mire gondolhat, ha tudná, hogy mennyire izgulok
csaponganak a gondolataim,
mit is és hogy is kellene mondanom majd a managernek
fényezzem magam vagy csak válaszoljak a kérdéseire?

9 állomás, 20 perc
a cuki kis cuki csendesen vár rám
nem megyek be egyből, csak elsétálok előtte
segítség, segítség mély levegővétel, majd határozottan benyitok
miért nem néz rám a kutya sem?
beléptem egy üzletbe, micsoda személyzet dolgozik itt
odamegyek a pult végéhez
én köszönök először, a fekete hajú fiú -talán török- csak néz miközben hadarok
elmosolyodik amikor meghallja munkára jelentkezem
leültet
és én várok
előkerül a manager, szőke, kedves
-dolgozni akarsz?- kérdezi
-igen szeretnék! -válaszolom
-nem bánnád, ha beraknálak a konyhába?
-nem dehogy, végülis szükségem van egy állásra.
-főzni tudsz?
-hah, mit kell főzni?
-á nem is főzés, csak szendvicset késziteni, kenyeret pirítani
-ja persze hogy tudok
-jó, akkor holnap gyere dolgozni 3-ra
-rendben, mit hozzak?
-semmit én adok egyenruhát
-remek, igazán köszönöm
-akkor holnap.
-viszlát holnap.

akkor most van munkám és ma szabad vagyok   

talán megérdemlek egy szép tavaszi kabátot

irány az Oxford street, vegyünk egy tavaszi kabátot, ha már dolgozó nő lettem

kabát szép, ára jó, mérete kicsi...
rengeteg ember mindenhol
na majd inkább holnap veszek kabátot

végre buszozhatok, ezt szeretem, 3 méter magasról nézni a várost  
Muswell hill, a hely ahol élek
szeretem
gyors kajavásárlás és séta haza

borsófőzeléket főzök és fasírtot sütök

egyedül vagyok

a szomszédok bebámulnak a konyha ablakán

a párkányon lakó gyönyörűséges jácintom lassan elvirágzik

mennyei illata sem olyan intenzív már,

de még mindig érezni és még mindig szép          

vacsora elkészült

edények elmosva

csak azt nem mosom el amit nem én piszkítottam össze

rendnek kell lenni

de ezt miért csak én gondolom így???

eltelt egy nap Londonban    

és én szerettem ezt a napot is

© 2011 anita