Anyukám vette egyszer és azután szinte minden nap játszottam vele. Ez egy építős játék volt, kis kék és sárga elemekből lehetett különböző dolgokat építeni.
Egyszer amikor játszottam ezzel a játékkal a testvérem megkérdezte, mi lesz ebből Hugi?
-Trafuka!
-Trafuka? Az meg mi?
-Mi, mi? Hát trafuka!
Senki nem értette a családban.
Aztán egyszer csak elkészült a nagy mű, egy egyszerű kocsi volt, négy kerék meg egy plató hozzá...
Büszkén mutattam: Na itt van, nézzétek, ez a trafuka!!
-Ja, kocsi. -hangzott a válasz.
-Neeem, nem kocsi! TRAFUKA.
Ők nem tudták miről beszélek, hisz az egy kocsi volt, de én tudtam, bár soha senki nem mondta, de én valahogy mindig is tudtam, hogy azt a négykerekű izét trafukának hívják.
Az én világomban, az én nyelvemen ezt a járgányt trafukának hívják!
 |
| Ebből a játékból készítettem a trafukámat |
Testvérem kislánya Réka (4 éves), aki megdöbbentően hasonlít a hajdani, trafukát gyártó Anitára, azt mondta amikor meglátta ezt a képet a játékról:
VálaszTörlés"úgy szeretnék ilyen játékot, tennék bele kereket is."
Vagyis megvan a feladta: szereznem kell egy ilyen játékot!